Nos, kis kihagyás után ismét itt vagyok, és egy jó pár hónappal ezelőtti interjút hoztam el nektek még október végéről, amikor Silvia és Osvaldo befejezték a közös színházi darabjukat. Pontosabban még mielőtt egy gyors turnéra mentek vele. florerr volt olyan kedves és lefordította a lényeget belőle!

Silvia: Nagyon hálás vagyok Osvaldo-ért és Adrián-ért... Annyi mindent tanultam tőlük, tőled (Osvaldo-ra nézve - szerk.), hálás vagyok ezért. Kicsit szomorkásan érzem magam, de nagyon szerencsésnek is azért, hogy lehetőségem volt arra, hogy veled együtt játszhassak. Egyszerűen hihetetlen vagy!
Osvaldo: Így egyszerű dolgozni, ha szereted és egyre jobban megismered a másikat. Így lelkesebben jön az ember mindennap próbálni.

Silvia ismét dicséri egy sort Adrián Vazquez-t... 29-én Guadalajara-ba mennek, 30-án Irapuato-ba, aztán október 31-én még egy helyszínre, és ezzel véget ér a darab.

A riporter arról kérdezi őket, hogy nem nehéz-e ennyi érzelmet egy darabon belül bemutatni... Mire Silvia ismét csak a rendezőt, Adriánt kezdi el dicsérni. Majd hozzáteszi, hogy bármikor szívesen újra dolgozna vele.

Riporter: Most, hogy végeztél, újra egy telenovellában fogsz szerepelni. A Cuna de Lobos (Farkasok bölcsője) feldolgozásában.
Silvia: Még senki sem szólt róla! Ezt beszélik, de én még nem tudok róla.
Osvaldo: Biztosan te lennél a "Farkas" (Lobo - szerk.).
Riporter: De mégis mit szólnál hozzá?
Silvia: Nem tudom, nem tudom. A próbléma az, hogy szeretek dolgozni... Nem tudom.
Riporter: Látjuk, hogy a fiad mindenhova elkísér. Nagyon értelmes és helyes gyerek.
Silvia: Nagyon szépen köszönöm.
Riporter: Milyen érzés anyának lenni?
Silvia: Nagyon élvezem a dolgot. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom az anyaságot.

Azzal kapcsolatosan, hogy szeretné-e, ha a fia is a showbizniszben kötne ki, a válasz az, hogy még kicsi és nem igazán szeretné... De hozzáteszi, hogy az a legfontosabb, hogy boldog legyen, és azt csinálja, amit szeret. Az interjú végén Silvia még hozzáteszi, hogy egyelőre még nincs következő munka kilátásban. Illetve, hogy az ünnepeket már várja.